Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd meg mással

„Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd meg mással”

– Konfucius

Az elmúlt pár napban jó néhány emberrel beszélgettem, gyakorlatilag mindenféléről, de többek között előjött a fenti idézet lényege is mindig. Mert kíváncsi vagyok rá, hogy ki mit gondol erről. És akkor elmondom, hogy én hogyan viszonyulok a témához.

Talán a természetemből kifolyólag, gyakorlatilag mindig van valami feszkó, és talán ez már egy másik sztori, de képtelen vagyok elkerülni, bármennyire is szeretném. Sok ember van, akiktől rosszul váltam el, haraggal, sárdobálással, sokan neheztelnek rám....ez van. Én is neheztelek jó néhány emberre, sőt, vannak, akikről jobb, ha nem is beszélek, viszont én úgy érzem, hogy mindig igyekeztem úgy alakítani a dolgokat, hogy miután kialszik a tűz, a parázs ne kapjon újra lángra.

Elmagyarázom: szóval van ez a Twitter nevű csoda, ami hasonló közösségi média, mint a Facebook abból a szempontból, hogy ugyan úgy emberekkel vagy írásos interakcióban. Dióhéjban. Aztán tegyük fel, összeveszel valakivel, mert előfordul. Nem tudjátok (vagy akarjátok) lerendezni normális módon. Előfordul. Bár alapvetően ha már a lerendezés próbálkozásán látszik, hogy ez nem fog menni, akkor inkább ne folytassátok, hanem szakítsátok meg a kapcsolatot. Például egy letiltással – mindkét platformon.

Mert szerintem valahol jobb letiltani valakit, ergó hátat fordítani, és vissza sem nézni, és hagyni a fenébe az egészet, mint csak azért is kardoskodni a saját igazad mellett. Tedd meg, persze, de a barátaidnak, privát üzenetben, telefonon, vagy személyesen.  Szóval ha nekem valakivel bajom van, de nyilvánvalóan lehetetlen lerendezni a dolgot, akkor nem keresem, nem megyek utána, és nem szapulom tovább, csak azért, hogy életben tartsam a haragot és a problémát, a feszültséget.

Utálok veszekedni, de néha kell. És az évek során azt is megtanultam, hogy a harag nem vezet sehová, maximum fájdalomhoz, így inkább – mondjátok nyugodtan, hogy struccpolitika –, aki olyan, azt letiltom, és nem keresem, és valahogy ugyan ezt elvárom a másiktól is, kimondatlanul is. Vannak, akik ezt képtelenek megérteni, amit én nem értek, hogy mire jó egy problémát folyamatosan életben tartani? Te szeretnéd, hogy folyamatosan ezen kelljen agyalnod? Szeretnéd, hogy folyamatosan kapd a negativitást? Aki ennyire drama queen, és szüksége van erre, az keressen egy olyan Facebook csoportot, ahol olanok vannak, akik folyamatosan vágynak a veszekedésre – mert biztos van már ilyen is, Facebookon mindenre van már csoport.

Hosszúra nyúlt, de akkor a konklúzió: ha problémád van a másikkal, de nem tudod szépen lerendezni, akkor szakíts meg vele minden kapcsolatot, felejtsd el, hogy valaha ismerted, tiltsd le mindenhol, hogy még véletlen se jöjjön szembe, és egymástól függetlenül éljétek az életeteket tovább – egymás emlegetése nélkül.

Biztosan sokak szerint amolyan bort iszik, és vizet prédikál bejegyzés lesz, de kérdem én, volt már olyan, hogy nyílvánosan mocskolódtam, és bárki után mentem, csak hogy veszekedhessek? Nem, na ugye. Pont ellenkezőleg, már tiltás királynőbe kezdek átmenni sokak szerint.