Az egyik kedvenc tavaly áprilisi képem, az egyik fotózós túrámon készítettem
Csúnya dolog erről írni, legalábbis mások szerint – szerintem meg nekem ez egyfajta terápia, hogy kiadom magamból a dolgokat, beszédben és írásban.
Furcsa érzés volt ma hazajönni, és igazából amíg megálltam a ház előtt, és elszívtam a cigimet, addig gondolkodtam el rajta, hogy ma van az utolsó olyan nap, amikor úgy jövök ide, hogy itt alszok, hogy még itt lakok. Aztán holnaptól megint fenekestül felfordul az életem, megint kezdhetem ha nem is a nulláról, de egy sokkal alacsonyabb szintről, mint ahonnan egy éve ilyenkor úgymond indultam.
