54 napja koliban

Még tegnap akartam írni pár gondolatot, semmi kifakadás, semmi extra, csak némi eszmefuttatás, de hát meghalt a net, ma délutánra élesztették újra. Megesik az ilyesmi, gondolom.

Kb. egy-másfél hete egyedül vagyok, és hihetetlenül jót tett a dolog, egyszerűen annyira örülök, ahányszor belépek a szobába, hogy nincs itt senki. Itt elsődlegesen nem a lány személyével van baj, hanem a már sokat emlegetett privát szférám hiányával. Hogy azt és akkor és úgy csinálhassak, amit akarok, ha épp valami vicceset olvasok, akkor nagyon hangosan felnevethessek, vagy éppen az ellentéte, ha olyan passzban vagyok, akkor kisírhassam magam rendesen, és ne csak a könnyeim folyhassanak, hogy ne vegye észre. #beentheredonethat, esküszöm, kurva szar érzés, amikor jönne a sírás, és tudod, hogy csak szeretnéd kiadni magadból, és utána sokkal jobb lesz, de a hülye büszkeséged miatt nem tudod, mert nem akarod, hogy más gyengének lásson... Az azt csinálsz, amit akarszhoz írnám még a bugyiban flangálást is, ami szintén kedvenc, de mostanra már ez sem akadály (legalább a szégyenlősségemet szinte teljesen levetkőztem, hahah).

Egy év, egy kapcsolat, egy lezárás margójára

Az egyik kedvenc tavaly áprilisi képem, az egyik fotózós túrámon készítettem 

Csúnya dolog erről írni, legalábbis mások szerint – szerintem meg nekem ez egyfajta terápia, hogy kiadom magamból a dolgokat, beszédben és írásban.

Furcsa érzés volt ma hazajönni, és igazából amíg megálltam a ház előtt, és elszívtam a cigimet, addig gondolkodtam el rajta, hogy ma van az utolsó olyan nap, amikor úgy jövök ide, hogy itt alszok, hogy még itt lakok. Aztán holnaptól megint fenekestül felfordul az életem, megint kezdhetem ha nem is a nulláról, de egy sokkal alacsonyabb szintről, mint ahonnan egy éve ilyenkor úgymond indultam.

Otthon, emlékek, cipők

Ez az a bűvös szó, amit valahogy már majdnem kettő éve kezdek elengedni. Nálam a szavaknak jelentése és súlya van – nyilván nem mindegyiknek, de itt leginkább olyanokra gondolok, hogy család, anya, otthon, szeretet, barátság, stb. – és nyilván mindig az a nagyobb súlyú szó terít le, ami aktuálisan az életem meghatározója.

Ez most az otthon.

Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd meg mással

„Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd meg mással”

– Konfucius

Az elmúlt pár napban jó néhány emberrel beszélgettem, gyakorlatilag mindenféléről, de többek között előjött a fenti idézet lényege is mindig. Mert kíváncsi vagyok rá, hogy ki mit gondol erről. És akkor elmondom, hogy én hogyan viszonyulok a témához.